Egyszerűen odáig vagyok a csipkebogyóért – valami titokzatos vonzalmat érzek a piros, teltkarcsú bogyók, a tüskés indák, az íves levelek iránt. Úton-útfélen találkozni vele, ott pirul a késő nyári napsütésben, az őszi ködökben, és díszíti a téli deres-havas napokat is. Felderült bennem a kérdés, hogy vajon miért tetszik nekem ennyire ez a növény, és mit jelent? Mi az, ami újra és újra a csipkebogyóhoz vonz? Mit jelent motívumként, és milyen szimbolikus jelentéseket hordoz magában?
A botanikában
A vadrózsa vagy gyepűrózsa, csipkerózsa (Rosa canina) cserjés növény, hazánkban mindenfelé előfordul, tömegesen az Északi-középhegységben, a Pilisben és a Balaton-felvidéken. Utak mentén, árokparton, bozótos domboldalon, erdőszélen találkozhatunk vele. Sokféle alfaja nehezen megkülönböztethető egymástól.
Vadrózsák és csipkebogyó (saját képek)
Májusban, júniusban virul rózsaszínes rózsája, őszre érik be áltermése, a csipkebogyó. (Én onnantól számítom az ősz kezdetét, mikor augusztus vége felé megpillantom az első narancssárgás, pirulni kezdő bogyókat a bozótban.) A bogyó húsos falán belül szöszös, szúrós, kemény magvak találhatóak. Leginkább magas C-vitamin tartalma miatt fogyasztják frissen és szárítva is. Készíthető belőle tea, lekvár, gyümölcsbor is, a magjából préselt olajat kozmetikai készítményekben használják.
A csipkebogyó szöszös, magvas belseje (saját kép)
A csipkebogyó első pillantásra egészen egyszerű növény, de ha mögé nézünk, úgy fejthetjük le róla a rétegeket, mint a hagymáról. Számomra megunhatatlan nézegetni, lefotózni, megfesteni, gondolkodni róla, gyönyörködni benne.
Festettem már csipkebogyót többek között zsebkendőtartóra, dobozra, üdvözlőtáblára…
A magyar folklórban
A vadrózsa a magyar folklórban elsősorban rontáselhárító tulajdonsággal bír – tövises, kusza ágaiba beleakad a rontó és a rontás, így boszorkányok ellen is használták, szemmel vert tehén tejét verték vele, fájából köpülőt készítettek. Galgahévízen mondták hideglelés ellen: „Újság hasamba, hideglelés pokolba, fejfájás a csipkebokorba!” (Pócs 2014, 1036. o.) Mária-legendákban, eredetmagyarázó mondákban is megjelenik, ezek szerint Szűz Mária, illetve a Szentcsalád vadrózsa alatt pihentek meg, mikor vándoroltak vagy menekültek, így szent bokornak is tekintik, és innen a Mária nyugotta bokor elnevezés.
Más legendák szerint amikor Jézus menekült üldözői elől, és csipkebokor mögé bújt, a tövisek megszaggatták a ruháit és a bokor felemelte ágait, így leleplezve a Megváltót – emiatt átkozottnak tartják. A palócok szerint azért büdös a virága, mert Mária arra teregette a Kisjézus pelenkáit.
A moldvai népdalban Gergelnek, a régi, daliás szeretőnek csipkefa botja volt, s a növény az archaikus népi imádságokban is megjelenik Jézus koronájaként. A vadrózsa népi neve sok helyen seggvakaró, seggvakarcs, ami a termés szúrós belsejére utal, amit ha megeszünk, nos, később vakarja a seggünket. Összességében elég ambivalens a csipkebokor megítélése a magyar folklórban.
Szimbólumként
Ikonográfiai szempontból a csipkebogyó színe és formája végett elég erős szimbolikus asszociációkat ébreszt. Alakja csepp, vércsepp alakú, de szilvamagra is emlékeztet, így női forma. Az, hogy (ál)termés, erősíti a termékenységhez, nőiséghez, az élethez való kapcsolatát. Képileg hasonló a gránátalmához, ami sokmagvas belseje miatt gyakori termékenységszimbólum a népi díszítőművészetben.
Színe, a vörös a vér, a tűz, az élet színe, s így a hév, a harag, a szerelem kapcsolódik hozzá. A vörös egyben apotropaikus, azaz rontáselhárító szín is, nem csak a magyar kultúrában. Erdélyben rendesen piros bojtot akasztanak a lovak kötőfékjére, a pásztorkutyák nyakörvére – magyarok, románok és cigányok egyaránt –, de így tesznek sokszor a mongol nomádok is. Zsidó hagyományok szerint a csuklóra kötött vörös fonal véd a rontástól. Világszerte megjelenik hasonló szerepben ez a szín, általában úgy tartják, hogy az igéző személy szeme megakad rajta, így nem tudja véghez vinni a rontást, vagy a piros tárgy zárja magába az átkot.
Rontáselhárító piros bojtok a lovak kötőfékjén Erdélyben (saját képek)
A csipkebokor virága, a vadrózsa (mint rózsa) jelentős kultúrákon átívelő szimbólum: leginkább a hiúság, szépség, szerelem, és mindenképpen női jelleg kapcsolódik hozzá. Gondoljunk csak Csipkerózsikára, a kis herceg rózsájára, a Valentin-napi rózsadömpingre, a virágszimbolikával átitatott népművészetre, dalokra, balladákra…
John William Waterhouse: A rózsa lelke, 1908.; Dante Gabriel Rossetti: Venus Verticordia, 1868; vadrózsa (saját kép)
Nincsen rózsa tövis nélkül – még csipkerózsa sem. Tövises ágai összefonódó, áthatolhatatlan, szúrós falat képeznek, melyen egyrészt a lovagnak át kell verekednie magát, hogy eljusson az alvó Csipkerózsikához; másrészt fennakad benne a rontás, akár a rossz álmok az észak-amerikai indiánok álomfogóin. Egyben Krisztus koronáját, így szenvedéseit, értünk hozott áldozatát is idézik. Az archaikus népi imádságokban is megjelenik a kép, hogy Jézust csipkével, csipkeággal koronázzák: „Zsidó népek már kénoztak, / Korbácsokval ostoroztak, / Csipke-ággal koronáztak, / Keresztfára felfeszíttek, / Új gödörbe bétemettek.” (Erdélyi 1999, 296. sz. ima. Bogdánfalva, Moldva, Harangozó Imre gyűjtése)
Piros, vércsepp formájú bogyóival és töviseivel egészen közvetlen képi utalás a növény Jézus halálára – s így értünk hozott áldozatára, a megváltásra, feltámadására.
Csipkebogyók (saját képek)
A Bibliában
Az ószövetségben az Úr égő csipkebokor képében jelenik meg Mózes számára, és felszólítja, hogy vezesse ki népét Egyiptomból, ahol a fáraó uralma alatt nyomorúságban éltek. Nem valószínű, hogy a Rosa canina növényről van szó eredetileg, más nyelvű bibliafordítások csupán égő (tövises) bokrot említenek. Vajon honnan jött a magyarban a csipkebokor? Nem sikerült kiderítenem, de kíváncsi lennék rá.
bizánci mozaik; Domenico Fetti: Mózes az égő csipkebokornál (részlet), 1614; Norbert Grund: Mózes az égő bokor előtt (részlet), 18. század
Mindenesetre ennek a bibliai csipkebokornak legfőbb ismérve, hogy égett, de nem hamvadt el: „és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala.” (2 Mózes 3:2 – Károli ford.) A tűzben égés jelenthet nagy szenvedéseket – mint a zsidóké Egyiptomban, vagy a korai keresztényeké üldöztetésük alatt –, melyek nem emésztenek el, ha Istennel járunk. Hasonlóan, mint Dániel próféta könyvében – a történet szerint három fiatalembert, akik nem voltak hajlandóak bálványok előtt leborulni, Babilón királya büntetésül tűzbe vetette, de az egy Istenbe vetett hitük miatt megmenekültek, épen sétáltak ki a lángok közül (Dániel 3:1-30). Ugyanakkor égni egyben lelkesedés, hév, szerelem – milyen csodás lángolni az Úrért, tűzben égni érte, de mégsem hamvadni el! (Érdekes módon Pünkösdkor a Szent Szellem lángnyelvekként szállt az apostolokra (ApCsel 2:3).)
A Mózesnek megjelenő égő csipkebokor Szűz Mária-jelképpé is vált a középkorban: az el nem égett bokor előképe Jézus születésének, a szeplőtelen fogantatásnak. Az Úr Máriát választotta ki – bármilyen hétköznapi és szerény is volt, akár a csipkebogyó a hegyen –, hogy általa megtestesüljön, immár emberként. Ő is égett, de nem emésztette el a tűz, szüzen hozta világra Jézust.
Az ortodoxiában az el nem égett csipkebokor egy Máriát ábrázoló ikontípus, melyet tűzvész ellen tartottak a háznál.
Orosz el nem égett bokor ikonok (forrás)
Csipkebogyók télen (saját képek)
Ha növény lennék, azt hiszem, csipkebogyó lennék – kicsit befelé forduló, néha tüskés, tökéletlen, de a maga módján bájos, és ha túl látunk a töviseken, egészen hasznos és jóízű. Büdös és átkozott, óvó és áldott. Istenért lángoló, Jézusért hálás.
Kapcsolódó/felhasznált irodalom
Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok. 3., bővített kiadás, Kalligram Kiadó, Pozsony, 1999 [1974]
Hoppál Mihály – Jankovics Marcell – Nagy András – Szemadám György: Jelképtár. Helikon kiadó, 1990
Pijnenburg, Chrysostomos: Az Istenszülő-ikonok különböző típusai és üzenetük. Teológiai Szemle, 2006, 49. évf. 3. sz. 169–171.
Pócs Éva (szerk.): Ráolvasások. Gyűjtemény a legújabb korból, 1851-2012. Balassi Kiadó, Budapest, 2014
Szendrey Zsigmond: A növény-, állat- és ásványvilág a varázslatokban. Ethnographia 1937, 48. évf. 2–3. sz. 154–166.
Tánczos Vilmos: Folklórszimbólumok. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2006
Magyar Néprajzi Lexikon vadrózsa szócikk
Szöveg, fotók: Berty Réka
Vélemény, hozzászólás?