Az elmúlt években egyre gyakoribb október 31-én jelmezbe öltözött alakokat látni az utcán, sokan faragnak töklámpást, és fiatal családok járnak egymáshoz cukorkát gyűjteni lakótelepi közösségekben. Ezzel egy időben vitatkozni is divatossá vált a Halloweenről. Minek nekünk ez az amerikai cirkusz Magyarországra? Miért akarná bárki is a „démoni sötétséget” ünnepelni? Olyan sokan megnyilvánulnak ebben a témában az év ezen szakában, hogy úgy döntöttem, én is megosztom gondolataimat. Kell-e Halloween Magyarországra? Antropológiai és folklorisztikai szempontból próbálom árnyalni a kérdést.
Mi a Halloween?
A Halloween egy római és kelta gyökerekkel rendelkező ünnep, melyet elsősorban angolszász területeken tartanak meg. Bár pogány gyökerei vannak, elnevezése a keresztény All Hallow’s Eve (Mindenszentek) névből ered. Közvetlen előzményének tekinthető a kelta Samhain ünnep, melynek központi eleme a télre való gazdasági felkészülés és a növekvő sötétség gonosz szellemei elleni védekezés volt. Ahogy sok más kultúrában jellemző, a kelták is úgy tartották, hogy ebben az időszakban a túlvilág közelebb van az anyagi világunkhoz, talán még átjárhatóvá is válik a köztük lévő határ, s ez szükségessé tette a védekezést – sokak szerint ehhez emberáldozatot is bemutattak, de hogy ez valóban így volt-e, nem egyértelmű a kutatók számára sem. A téli hónapok sötétsége, a létbizonytalanság és a mesékkel, babonás történetekkel múlatott hosszú esték hangulata rányomta a bélyegét erre az időszakra.
A Samhain a Brit-szigeteken a középkor óta kisebb-nagyobb mértékben összeolvadt a keresztény Mindenszentekkel. Nagy tüzeket gyújtottak, hogy a gonosz szellemeket távol tartsák, és lélek-süteményt sütöttek, amit szétosztottak a családban és szomszédjaik közt, akik cserébe imádkoztak a halottak lelkéért. Szerelmi jóslások, fiatal legények közti rivalizálások, bajnokságok is jellemzőek voltak erre az időszakra. Később a Guy Fawkes Night-tal is egybeesett, és egy könnyedebb, fesztiválszerű eseménnyé vált, mulatsággal és egymás megviccelésével. Észak-Amerikába ír és skót telepesek vitték át a 18-19. században, az 1800-as évek vége felé kezdett szélesebb körben népszerűvé válni. A Halloween ma ismert formáját a 20. század folyamán nyerte el Amerikában. Az a változat, ami a médián keresztül elért hozzánk, ki is merül abban, hogy a jelmezes gyerekek édességet gyűjtenek a szomszédoktól, töklámpást faragnak, esetleg jelmezes partikat rendeznek.
Kulturális kölcsönhatások és globalizáció
A kultúrák egymásra hatása, a kulturális- és folklórelemek áramlása az emberiség történelme során mindig folyamatos és természetes jelenség volt. Az egymással érintkező különböző népek, etnikumok, társadalmi rétegek természetes módon adják-veszik a kulturális javakat. A kereskedelmi útvonalak (pl. Selyemút), háborúk, vásárok, búcsúk mind terei voltak a különböző kultúrák és szubkultúrák érintkezésének, a népek közti kulturális „árucserének”. (Ezzel a jelenséggel a folklorisztika diffuzionista ága foglalkozik.)
Ez a folyamat a globalizáció és a média hatására mára nagyon felgyorsult – az interneten szó szerint akármikor, akárhol olvashatunk, nézhetünk képeket, videókat a világ bármelyik pontján élő emberekről. Megnézhetjük, hogy milyen az élet Norvégia erdeiben vagy az afrikai falvakban, amerikai filmeket nézhetünk, hallgathatunk autentikus arab népzenét, és megtaláljuk hagyományos japán ételek receptjeit. Az utazás is sokkal egyszerűbb, mint a történelem során valaha, így a szellemi kulturális javak mind a valós és a virtuális térben könnyedén és korábban elképzelhetetlen léptékben áramlanak.
Abban, hogy a 21. században a magyarok körében megjelent a Halloween amerikai szokásainak adaptációja, nyilvánvalóan nagy szerepe van a hollywood-i filmeknek és a közösségi médiának, mégis alapvetően ennek az átvételi folyamatnak a részeként kell látnunk a jelenséget. Ez persze nem jelenti azt, hogy hagyni kell mindent beépülni, nem kell mindent és bármit átvenni – de a kulturális átvételi folyamatok esetében is megfigyelhető egyféle természetes kiválasztódás. Elképzelhető, hogy a Halloween valamilyen formában hosszú távon szervesen be fog épülni a magyar szokások közé, de az is, hogy egy múló trenddel van dolgunk.
A feje tetejére állított világ
Ahogy minden ünnepnek, a Halloweennek is megvannak a különböző történeti-kulturális rétegei, és számtalan aspektusból vizsgálhatóak a hozzá kapcsolódó szokások. Alapvetően egy késő őszi, télkezdő ünnepről van szó, mely különböző módokon megjeleníti a gonoszt – boszorkányt, szellemeket, vámpírokat –, és kapcsolódik hozzá mulatás, zajongás, „randalírozás”, egymás ijesztgetése. Ebben az értelemben ez egy karneváli jellegű ünnep.
A karneváli idő az, mikor egy ünnep (vagy annak egy szokáseleme, rítusa) keretein belül a világot szimbolikusan a feje tetejére állítják. A karneváli jellegű szokások alapvető jellemzője, hogy a törvények érvényüket vesztik és a világ rendje felborul. Jellemzőek a különféle színjátékok, felvonulások, a valóságot eltorzító álarcok és jelmezek, vetélkedések. Röviden szólva a karnevál a Káosz megjelenítése, a rend, a fény, a jó elutasítása és eltemetése – azért, hogy utána új erőben újjászülethessen. Karneváli jellegű elemei vannak nem csak a farsangnak, de a téli napforduló ünnepeinek és a lakodalmaknak, bolondünnepeknek is.
A szokások és rítusok a világ minden táján egyféle belső igény kielégítésére alakultak ki. Ilyen a karneváli időben jellemző státuszmegfordító rítusok felfordulása is, mely egyfajta társadalmi szelepként is működik, a feszültségek levezetésére szolgál. A Káosz megjelenítésével kiadhatóak a keserűségek és félelmek, és megerősödik a Rend.
A tél közeledtével rövidülő napok, a növekvő sötétség érthető módon szorongást keltett a természettel összhangban élő, arra utalt emberekben. Ennek a szorongásnak a feloldására alakulhatott ki – sok más szokással együtt – a Halloween karneváli felfordulása. A gonosz erők megjelenítése nem azok erősítésére történt, hanem ki- és megcsúfolásukra. A Sötét, a Félelmetes kigúnyolása megmutatja, hogy nem is olyan ijesztő, amitől rettegünk – és ha nevetni tudunk rajta, az máris a Jó és a Fény. Amit megjelenítünk, amit kinevetünk, azt már legyőztük, felülkerekedtünk rajta.
Magyar párhuzamok
A sötétségűzésre és feszültséglevezetésre az angolszász területeken a Halloween ünnepe alakult ki, a magyar népi kultúrában viszont erre vannak más karneváli idők, elsősorban a farsang és a Halloweennel sok szempontból rokonítható Luca-nap.
A farsang lényege nem csupán az óvodás, iskolás gyerekek jelmezbe bujtatásában rejlik. Ott van például a ma is élő busójárás, ahol ördögi, démoni alakokat jelenítenek meg tél- és gonoszűző, termékenységvarázsló céllal. A farsang a böjt előtti féktelen mulatozás, jelmezben alakoskodás, azaz a Káosz megjelenítésének az ideje. S utána a böjtben visszaáll a Rend. A Káosz megélése megerősíti, kiemeli a Fény húsvétkor való kiteljesedését, feltámadását.
A magyar néphagyományban december 13-a, Luca napja boszorkányos nap. Az alakoskodás, adománygyűjtés, és gonoszűzés központi elemei a kapcsolódó szokásoknak. Nálunk ehhez a naphoz köthető az ártó, rontó szellemek, boszorkányok elleni védekezés, mely mögött a növekvő sötétségtől való félelem áll. A kivilágított, vicsorgó töklámpás nálunk Lucatök, mellyel egymást és a gonosz lelkeket ijesztették. Luca napját követően szintén helyre áll a rend – méghozzá a téli napfordulón, mikor megszületik a Fény.
Az amerikai, és Magyarországra századunkban elért halloweeni szokások közt van még egy adománygyűjtő elem is („trick or treat”/„csokit vagy csalunk”). Ugyanilyen jellegű szokások a magyar hagyományban például a betlehemezés, regölés, háromkirály-járás, lucázás, gergelyjárás.
Záró gondolataim
Ez alapján azt hiszem, elmondható, hogy nekünk megvannak a saját alkalmaink arra, hogy azokat a félelmeket és feszültségeket, melyek létrehozták ezeket a szokásokat, feloldjuk mind személyes, mind közösségi szinten. Én néprajzos szemmel, érdeklődve figyelem a folyamatot, de egyben úgy gondolom, hogy mindenképpen az a gyümölcsöző, ha a saját kultúránkat próbáljuk élni és ezáltal éltetni. Azt hiszem, hogy Magyarországon nincsen valós szükség az amerikai Halloween átvételére, hiszen hasonló funkciójú ünnepeink és szokásaink nekünk is vannak – ezeket kéne újra felfedezni, a mai közösségi életbe beilleszteni, jelentéssel megtölteni, és nem lecserélni egy idegen kulturális elemre, ami ráadásul agyonkommercializálódik, mire ideér a tengeren túlról.
Kapcsolódó/felhasznált szakirodalom
Bahtyin, Mihail: François Rabelais művészete, a középkor és a reneszánsz népi kultúrája. Osiris kiadó, Budapest, 2002
Burke, Peter: Népi kultúra a kora újkori Európában. Századvég Kiadó, Budapest, 1991
Dömötör Tekla–Hoppál Mihály (szerk.): Népszokás, néphit, népi vallásosság. Magyar néprajz nyolc kötetben VII. Akadémiai Kiadó, Budapest 1990
Rogers, Nicholas: Halloween: From Pagan Ritual to Party Night. Oxford University Press, USA, 2003
Tánczos Vilmos: Folklórszimbólumok. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2006
Victor Turner: A rituális folyamat. Struktúra és antistruktúra. Osiris Kiadó, Budapest, 2002
Magyar Néprajzi Lexikon diffuzionizmus, funkcionalizmus szócikkek
Szöveg: Berty Réka
Vélemény, hozzászólás?