Az utolsó középiskolai évemben kiadós mennyiségű kutatás és utánaolvasás után saját magamnak készítettem el raszta tincseimet, vagy ahogy a családban hívtuk őket, a „rackákat”. Kereken három év után döntöttem úgy, hogy megválok tőlük. De mi késztetett az első, majd az utóbbi döntésre? Milyen tapasztalatokat gyűjtöttem ez idő alatt? És főleg – melyik mendemondák bizonyultak igaznak a raszta hajjal kapcsolatban, és melyek nem? Miértek és hogyanok, őszintén.
Mi a raszta haj?
A raszta haj lényege, hogy a hajat tincsekbe rendezve gyakorlatilag összekócolják. Nagyon sok kulturális, spirituális és technikai kérdés merül fel ezzel a hajviselettel kapcsolatban, és természetesen rengeteg a tévhit is. Az interneten vérre menő viták folynak arról, hogy honnan ered, ki hordhatja, ki nem, hogyan lehet elkészíteni, ápolni, és hogyan nem. Ilyesmivel kapcsolatban nem célom állást foglalni, de röviden összefoglalom mindazt, amit tényként elfogadhatunk.
Technikailag kialakulhat természetes módon, ebben az esetben magától összegubancolódott hajról van szó. Ilyenkor a haj nincs kordában tartva, azt csinál és úgy gubancolódik, ahogy akar, akár egy tömbbe is összeállhat. Az a típusú raszta haj, amivel a legvalószínűbb, hogy találkozunk az utcán, szándékosan van kialakítva, manapság főleg fésűvel tupírozva vagy apró horgolótűvel kócolva, és tisztán van tartva.
Kulturálisan leggyakrabban Afrikával és a jamaicai eredetű rasztafári mozgalommal hozzák összefüggésbe, azonban sok más vallásra és rasszra is jellemző. Bizonyos iszlám és buddhista irányzatokban is szerepet kapott, Európában, Ázsiában, amerikai és ausztrál őslakos csoportoknál is megjelent. Technikailag bárkinek kialakulhatnak rasztaszerű tincsei, akinek van haj a fején – akármilyen történelmi korban és lokalitásban, bármilyen spirituális vagy kulturális jelenséggel kapcsolatban, vagy attól függetlenül.
Raszták a világ minden tájáról
Bizonyos hajtípusok könnyebben, mások nehezebben gubancolódnak rasztaszerű tincs(ek)be. Az afrikai típusú hajból például nagyon könnyen formálhatóak ilyen tincsek, de bármilyen más textúrájú és szerkezetű hajból is kialakulhat, illetve kialakítható.
Angol és nemzetközi megnevezése a „dreadlock”, ami a rettegés és a tincs szavak összevonása. A sokféle vallási és kulturális értelmezésben legtöbbször azonos, hogy ezt a hajviseletet a testi vagy szellemi erővel hozzák összefüggésbe, nagy harcosok és különféle vallási vezetők vagy istenségek után. A magyarul használt „raszta” kifejezést leggyakrabban a rasztafári mozgalommal kötik össze, de valahol olvastam egyszer, hogy a racka juhok tincsekbe összeálló szőrével való hasonlóság miatt is lehet, hogy nyelvünkben ez a megnevezés terjedt el.
Miért döntöttem a raszta mellett?
Én természetesen nem vallási meggyőződésből döntöttem úgy, hogy raszta tincseket csinálok magamnak. Először hippis, vadóc jellege fogott meg, és felderült bennem egy régi emlék, mikor alig néhány éves koromban láttam egy raszta hajú lányt Budapest utcáin, és gyerekfejjel valamiért azt gondoltam, hogy nagyon bátor lehet. Talán mert a hajkoronája hasonlított egy oroszlánéhoz, vagy azért, mert elkötelezte magát egy ilyen radikális megjelenés mellett.
Ez a bohém bátorság tetszett nagyon. Úgy éreztem, hogy ilyen hajjal már messziről látszik rajtam, hogy nem érdekel, mi a normális. Hogy merek másmilyen lenni.
Természetesen nem csak raszta hajjal fejezhető ki mindez, de azt hiszem, én valami ilyesmit képviseltem vele.
Rackás tapasztalataim
A döntésem 2021 februárjában született meg, amikor végzős gimnazista voltam, otthon, a covid-időszak online oktatásában. Napokig olvasgattam a raszta haj készítéséről és karbantartásáról, mielőtt eldöntöttem, hogy ezt meg tudom én is csinálni. A mai, főleg esztétikai, és nem vallási jellegű raszta hajjal kapcsolatosan is nagyon sok eltérő vélemény és gyakorlat van, és persze mindenki szerint csak egy az igazság, aki mást gondol, elmehet a fenébe. Én úgy gondoltam, hogy nem fogok több zsák pénzért megkérni valakit, hogy készítse el a tincseimet, néhány videó megnézése után megvettem a legkisebb horgolótűt, amit a kézimunka boltban kapni lehetett, és belecsaptam a lecsóba.
Először csak kb. 10 tincset készítettem el a fejem alján, a nyakamnál, hogy kiderüljön, hogy tetszik. Először szétválasztottam a hajamat kisebb tincsekbe – ezt sokszor mértani pontossággal teszik, hogy egyforma raszta tincseket kapjanak, én viszont nem feltétlenül törekedtem végletekig menő precizitásra. Utána tupírszerűen felfésültem a hajam, majd a horgolótűvel szorosabbra egyengettem, és kész is volt a tincs. Egyet nagyjából fél órába telt összerakni.
Az első lépések
Utána hónapokig félig raszta, félig sima hajam volt, ennek nagy hátránya volt, hogy különböző módon kellett kezelni a két hajtípust (mosás, fésülés…), és ez bonyolulttá tette a dolgokat. Végül nyár elején horgoltam meg a maradék sima hajamat.
Eleinte vékonyak és furcsák voltak a tincseim. Általában 2-3 év kell nekik, hogy rendesen összeálljanak, mondják a szakértők. Nem tudom pontosan, hogy az én rackáim mikor érték el az „érett kort”, de jó fél-egy évre szükség volt, míg megszokták így összegubancolva.
Rackák az első évben
Eleinte samponnal mostam a hajamat, de később észrevettem, hogy ettől ilyen furcsa lerakódás keletkezett a tincseken. Akkor utánanéztem a raszta tincsek mélytisztításának, amit almaecettel és szódabikarbónával javasoltak. Nem tudom, hogy jó döntés volt-e, de én azután így mostam.
Habár napi szinten kevesebb törődést igényeltek a raszta tincseim, mint a sima hajam, mégis sok furcsaságot kellett csinálni velük. A kiszabaduló hajszálakat például rendszeresen vissza kellett horgolni a tincsbe, főleg a töveknél, és ez sokszor nem esett jól a fejbőrömnek. Végig magamnak horgoltam a rackákat, egyetlen alkalommal kértem meg egy lányt, aki raszta horgolással foglalkozik, hogy nézzen rájuk. Szépen rendbe szedte őket, de utána napokig fájt a fejbőröm a szorosan behorgolt hajszálak miatt.
Úgy vettem észre, hogy az én töveim nem nőttek le, az újonnan növő hajamnak nem volt más lehetősége, mint becsatlakozni a raszta tincsekbe. Inkább a kiszabaduló hajakkal volt problémám.
Az biztos, hogy a raszta tincseket nem a kosz tartja össze ideális esetben. Én valószínűleg nem voltam minden információ birtokában a tisztítást illetően, de az enyém sem attól állt össze, hogy elhanyagoltam, vagy a kosz összetapasztotta. Horgolni kellett.
Miért döntöttem végül úgy, hogy megválok tőlük?
Amikor raszta tincsekben van az ember haja, a rendesen kihulló hajszálak nem távoznak a vakvilágba, hanem benne maradnak a tincsben, így egyre vastagabbak lesznek. Ez eleinte még jól is jött, szépen kikövéredtek a tincseim. Csak aztán túlhíztak, és háromévesen már nagyon hosszúak és nehezek lettek.
Szépen meghíztak
A tisztítás is nagyon macerás volt. Kívülről ugyan tiszták lettek a mosástól, de a szorosan összekócolódott tincsek belsejéből nem tudtam kimosni a sampont, a port. Többször festettem a rasztáimat hennával (természetes festékkel: a henna növény leveléből készült pasztával), amit, mint később kiderült, szintén nem sikerült teljesen kimosni belőle egy év alatt sem. És a korpával vívott harcom sem alakult a legjobban.
Egyre több kiszabaduló hajszálam is volt, amiket a szorosan összeállt tincsekbe egyre nehezebb volt visszatessékelni. Őszintén szólva, egy idő után elveszítettem a lelkesedésemet ebben a szélmalomharcban, és az utolsó három hónapban már alig vettem elő a hajhorgolótűmet.
Tehát a tincsek súlya, tisztítása és rendben tartása volt a három fő ok, ami miatt egy délután spontán úgy döntöttem, hogy megválok tőlük. Rögtön ollót és villát ragadtam, és nekiestem a tincseimnek.
A búcsú
Megoszlanak a vélemények arról, hogy ki lehet-e fésülni a raszta hajat, vagy sem. Nos, nekem sikerült. Nem volt könnyű, sem gyors munka – öt napba telt a villával vívott harc. Rendes fésűvel bizonyára tényleg lehetetlen lett volna. Jó adag türelemre és kitartásra is szükségem volt, már a második nap sajgott mindkét tenyerem, a hátam és az ujjaim. Egy tincs kibontása 45 perc és 2-3 óra között mozgott. Nagyon elhivatott voltam, és végül sikerült mind a harminc tincset kifésülni. Rengeteg koszt és hajat fésültem le a fejemről (megmértem: 375 grammot), amitől szörnyen megkönnyebbültem.
Féltem, hogy milyen állapotban lesz az a haj, ami mindezek után megmarad a fejemen – de legnagyobb meglepetésemre jó néhány alapos mosás után egészen vállalható lett, nem ritkult meg, és nem vált menthetetlenül töredezetté sem. Magamnak vágtam le vállig érőre. Bármilyen furcsán is hangzik, sokkal könnyebb a fejem, és sokkal egyszerűbb tisztán tartani, már nem félek sem a portól, sem a korpától.
Rackafésülési folyamatábra
A búcsú lelki háttere pontosan nem tudom még, hogy mi. Talán benne van, hogy most végzek az egyetemmel, amit akkor kezdtem, amikor behorgoltam a hajam. Azt gondoltam, hogy hamar hiányozni fognak a tincseim, de egyelőre boldog vagyok és megkönnyebbült.
Örülök, hogy ezt a három évet raszta tincsekkel töltöttem, kipróbáltam ezt is. Szerettem a textúráját, a másságát, a bohém bátorságot, de azt sem bánom, hogy végül kifésültem őket. Ehhez is kellett egyféle bohém bátorság. Mostantól valami másban leszek más.
Szöveg: Berty Réka
Vélemény, hozzászólás?